Hogyan kezdődött mindez...

HOGYAN LESZ EGY CICA CSALÁDTAG...

Bátran nevezhetem magam "macskás" néninek. Mindig macskáim voltak kicsi koromtól kezdve , csodáltam a méltóságukat és a megjelenésüket .
A brit rövidszőrű személyes véleményem szerint egy szeletke a brit arisztokráciából. Szokásos macskaságukat azzal tetézik hogy rendkívül méltóság teljesek, igazi szoba díszek és el is várják hogy megtiszteljük őket. Sok mindent köszönhetek nekik többek között azt hogy miattuk lettem olyan állatorvosi asszisztens aki cseppet sem tart a macskáktól , sőt kellő megértéssel kezeli őket, úgyhogy azt hiszem igazán sokat köszönhetek ennek a fajtának, rengeteg türelmet tanultam tőlük, és rájöttem hogy az emberek alábecsülik a macskák szociális képességeit. 
Az első cicám Cinnibears Szabina volt, egy rendkívül makacs természet. Ő vezetett be engem a kiállítások világába és abba, mikor kell tudni hogy egy cica nem szeret kiállításra járni aminek Szabina hamar hangot adott így vele nem jártunk túl sokat a "nagy nyilvánosság előtt "
De méltán ismerős lehet a " Mi Boriszunk" aki immáron rengeteg kiállítást megjárt, remek természetű kandúr akit nem zavar a nagy közönség sőt kedveli is ha a középpontban lehet. Első saját tenyésztésű kandúrunk a tenyészetben sajnos kevéssé ismert (hiszen a kiállításokon a békés alvást választja önmaga produkálása helyett) Chogi cica. Chogi cicának számos különleges képessége van , például szuper sebességgel képes levedleni a bundáját vagy elképesztő közönnyel sétál át bárkin alvás közben . De eme "pozitív " tulajdonságok ellenére a bohókás kandúr mindenki jóindulatát elnyeri, persze némi alamizsna fejében . 
Így lettünk mi egy nagy boldog macskás család .